Ez a cikksorozat röviden ismertet érdekességeket a nagy világról, az emberről, vagy bármilyen más témáról. A teljes cikkek linkjei legalul találhatóak.
Az XVI. században Japán egy elszigetelt ország volt. A felfedezések korában azonban európaiak kötöttek ki az ország partjain. Vitték magukkal a nyelvüket, a vallásukat... és egzotikus rabszolgákat, akiket Afrika-szerte fogtak el.
AZ EGYIK FEKETE RABSZOLGA AZONBAN MEGJÁRTA A RANGLÉTRÁT, ÉS A JAPÁN KATONAI ELIT TAGJÁVÁ VÁLT: SZAMURÁJ LETT BELŐLE.
Yasuke, ahogy nevezték ezt a rabszolgát Japánban, származása ismeretlen, ahogy a legtöbb rabszolgánál. Ő az első feketék között lehetett, akik partot értek Japánban. 1572-ben óriási felzúdulást keltett, ahol csak megjelent. Az emberek betörtek a jezsuita kolostorba, csak, hogy láthassák.
A Nagy Fekete Ember híre az egyik japán hadúrhoz is eljutott. Nobugana Oda volt ekkortájt Kiotóban a hadvezér. Úgy értesült, hogy Yasuke egy magas fiatalember, aki olyan erős, mint tíz másik harcos. A feljegyzések szerint Yasuke nagyjából száznyolcvan centiméter magas lehetett; ez csakugyan jóval magasabb volt, mint bármelyik korabeli japán férfi. A daimjo (hadúr) először azt hitte, hogy a fekete szolga bőrét befestették, ezért parancsba adta, hogy alaposan dörgöljék le a testét, de természetesen utána is ugyanolyan fekete maradt.
A daimjo és Yasuke társalogtak japánul. Volt is alkalmuk, hiszen mindig maga mellett tartotta Yasukét. Nemcsak felszabadította a férfit, de pénzt, otthont és egy katanát is adott neki; a szamurájkardot csak a japán harci elit tagjai viselhették. Yasuke ettől kezdve hűségesen szolgálta a daimjót.
1582-ben Akecsi Micuhide, Nobunaga egyik szamurája elárulta a gazdáját, és megtámadta őt a kiotói Honnódzsi-templomban. Nobunaga utolsó leheletéig védekezett, de amikor válogatott katonákból álló testőrségét is lemészárolták, seppukut követett el a templom egyik belső kamrájában.
A fekete szamurájt nem ölték meg; kizárólag azért maradhatott életben, mert nem volt japán származású. Micuhide emberei szabadon engedték. Yosuke később visszatért a jezsuitákhoz, és velük is maradt, egészen a haláláig.